Unokatestvérem egy bejegyzésben dolgozta ki a korábban egyeztetett év végi emléktúránk koncepcióját, amit így megosztva egy másik dimenzióba helyezett. Hagyományteremtés a'la social network.
Az út nehezen indult nekem, de nem a vacak időjárás miatt (eső), hanem az elkeveredett holmik okán. Ezért késtem negyed órát, így a minket elindítani vágyó nagynénémmel nem is találkoztam, sajnos. A falu szélén értem utol a közben elinduló unokaöcsémet, aki épp kedves ismerősökkel beszélt telefonon: szegedi professzor barátjával és annak feleségével, akik szintén ekkor értek oda. A réka-völgyi hétvégi házakig az autókkal mentünk, onnan indult a túránk, végig a Réka-völgyön. Ennek neve - bevallom - nekem soha nem tetszett, mert a fülemnek inkább az olyan elnevezések voltak megszokottak gyerekkoromban, hogy Stahreese, Poßtehee meg Raatzekippl. Ezért én a Réka-völgy patakját is inkább hívom Krebsbach-nak (Krepspach, Rák-patak) vagy Altbach-nak (Öreg-patak), ahogy itt nevezték, mintsem Réka-pataknak. E mentén, át-átszelve haladtunk eleinte. Egyébként két ilyen komoly "fás" szakemberrel túrázva, nem is lehet, hogy ne egy fa képével induljon ez a bejegyzés, noha én nem igazán ismerem a fák különféle fajait. Ez itt egy bükk (lesem le most utólag a másik remek blogról). |
A patak mellől eltérve feljutottunk egy igen jó minőségű erdészeti útra, ezen haladtunk egy darabon. |
A néhol kiszélesedő, majd újra összeszűkülő völgybe visszatekintve a Krebsbach-ot láthattuk. Bőségesen volt most benne víz. |
Krebsbach |
Elindultunk fel a Kecske-hátra (Ketschkehee) a Legény-sír felé. Útközben a szemközti oldalon vaddisznók érkeztek, megálltak, figyeltek (gondolom) ... |
... majd gyors tempóban megindultak lefelé a Kecskehátról a völgybe. |
Mindez itt történt. A kép kb. Óbánya irányába készült. A falu valahol ott a hegy túloldalán van. |
Egy spontán emlékművel is találkoztunk. Vagy valaki valamilyen konkrétabb, földhözragadtabb üzenetet kívánt megfogalmazni e jellel? |
Az avantgarde útban a piros háromszög jelzésen Szegedi László ("a legény") sírja felé. |
De előbb még lefotózunk mindannyian egy kinyílt hunyort. Több ilyet is láttunk utunk során, meg egy csomó még csak bimbózót. |
A túra éceszgébere, unokaöcsém a Kecskeháton. |
Utunk egyik célja, a néhai zengővárkonyi fiatalember, Szegedi László sírja, akit 22 éves korában lőtt le egy szerb határőr, amikor itt húzódott a szerb-magyar határ. (Erről a megható történetről itt is olvashatunk.) Külön ki kell emelni annak az erdésznek az emberségét, aki a régi fakereszt helyett a szép kőkereszt felállítását szorgalmazta. |
A sír környéke a vaddisznók és más állatok számára kedvelt táplálkozóhely. |
Ilyet még soha nem láttam: rengeteg megszámozott fa. |
Nyomokban itt-ott még megmaradt a hetekkel ezelőtti havazás maradványa. |
A kis kunyhó felvillanyozta társainkat. Az ablakon bepillantva egy lavór és egy seprű látszott, más semmi. Tehát tiszta emberek használják a kis épületet olykor. Gondolom. |
Elkezdtük keresni a nádasdi kőfaragók egykori kis kőbányáját. Előbb gesztenyefákra leltünk. Sajnos szintén rossz állapotban, mint a Mecsek más helyein. |
A bányaterület közelében hajlott elénk ez a fa. |
Az előbbi bükk kőbánya felé eső része a kilátszó gyökereivel. |
Sok minden már nem látható a bányából. Egy gödör. |
Az Országos Kéktúra útvonala közelében egy igen mély löszös szurdokkal "futottunk össze" .... |
... melybe sok fa szakadt belé az idők folyamán. |
És e szarvasállkapoccsal búcsúzom a kedves látogatótól is, amit ekkor, az utunk végén pillantottunk meg a szurdokban. |