Év végi emléktúra Magyaregregy környékén

Az év végi emléktúra útvonalának megtervezését mindig unokaöcsémre bízom, hiszen ő az erdő-mező-járó ember a családban, biztosan megfelelő célpontot javasol. Az idei évben a javaslata Magyaregregy és környéke lett.

Nem éreztem valami jól magam, betegség bujkált bennem, de ez egy évek során erőssé vált hagyomány, úgyhogy mégis vállalkoztam az útra. Napok óta mondogatták a havazást, de hála Istennek, az nem jött meg, talán majd délutánra...

Kilenckor találkoztunk Magyaregregyen, a temető melletti parkolóban. Röviden megbeszéltük az utat, majd először is az egregyi szentkúthoz mentünk (még kocsival). Lényegében a faluval egybeépült a zarándokhely, melynek rövid története itt olvasható.

A szentkuti kápolna a haranglábbal.

A szent kút.

Fogadalmi kereszt  a zarándokhely melletti domboldalon.

Előtérben a szentkút, háttérben az új szabadtéri oltár.

Az egykori persely

Fiatalabb koromban többször jártam már itt a Máré-várban. Akkoriban újult meg hosszú tetszhalál után,
egy kiállítást is berendeztek a falai között. Akkoriban sok turistát vonzott.
Most itt fenn nem találkoztunk senkivel, bár a lenti parkolóban voltak autók.

A várba egy szépen elkészített faszerkezetű feljáró vezet. A tetejére érve léphet be a látogató a várba,
na, persze most nem, hiszen télen zárva van. ez természetes.
Sajnos, az ajtón elhelyezett pecsétdoboz üres, a pecsétet valaki magával vitte.

A vár udvara, és a kiállításoknak is helyet adó épület.

A feljáró, háttérben a Mecsek hegyei.

A vártól a Sin-gödör felé vettük az irányt, de először is meg kellett mászni egy meredek domboldalt, majd arról leereszkedni.

A Sin-gödör alján kanyargó patak.

A vadvédő-kerítés már okafogyottá vált, de sajnos az oszlopai nem lettek eltávolítva.

Átkelés a patakon.

A túravezető gyökeret néz.

Újabb átkelés ugyanazon a patakon.

Tükröződések.

Hó még nincs, de azért a télnek már vannak nyomai.

A patakban lévő vájatok keletkezésére vonatkozóan különféle elgondolások léteznek.
A szélességük tényleg kb. szekérkeréknyi, de az elég valószínűtlen, hogy valóban így keletkezhettek
(amit aztán már a patak mélyített tovább).

A nap kimeríthetetlen témája: a patak.

... mondom, hogy kimeríthetetlen.

Ha egy ág megzavarja a tökéletes fotótémát, azaz a látványt, akkor a fotós fogja magát és eltávolítja a zavaró tényezőt.

A Barna-kő tetején.

A tetőn mentünk tovább Magyaregregy irányába (az egregyi-völggyel párhuzamosan),
egy kisebb tisztáson láttuk meg ezt az abszurd erdei tárgyat. 

A Kisbattyán környéki dombok.

Egy "kultikus" tárgy a tájban: a fűthető lakókocsi.
Ez a példány régóta lakatlan lehet már, alatta elég sok tűzifát halmoztak fel egykor, amit már nem használtak fel,
talán hirtelen döntöttek a távozás mellett.

Utunk végén újra az egregyi strand melletti parkolóban. (Most is érkezett pár autó sétálókkal, kirándulókkal.)
A képet egy kicsit "öregítettem", hogy utaljak arra, a helyre jól emlékszem gyerekkoromból.
Elég sokan jártak ide fürödni a környékről, de még messzebbről is (ahogy mi is).
A furcsa kinézetű étterem-épületre - amely most eladó - szintén jól emlékszem, amikor itt voltunk fürdeni.
Egyébként maga a medence most gondozott, láthatóan frissen festett, és a mellette álló öltözősor is szépen felújított.

Elköszöntünk unokatestvéremmel egymástól, majd autóinkkal hazafelé indultunk. Szép napsütésben autóztam Pécsig.