2015. december 28., hétfő

Év végi emléktúra 2015 (In memoriam B.J.)

Szokásos emléktúránkat unokaöcsémmel, ma fekedi indulással, a keresztek északi körén teljesítettük. (Néhány dologban az ő blogjára támaszkodom, mert csak neki volt térképe a Geresdi-dombság ezen környékéről.)
Az első meglepetés számomra az időjárás volt. Pécsett még sűrű köd uralkodott, majd a 6-os úton kijőve a városból, nemsokára kitisztult, és Fekeden is - majd végig a kiránduláson a visszaérkezésig - nagyon szép, napsütéses idő volt.
A második meglepetés maga a falu volt. Vannak szépen rendezett, fizikailag nem lepusztuló falvak, de Feked ezek közül is kiemelkedik. Elképesztő - mi több, már-már zavaró - az a rendezettség, tisztaság, ami fogadja a főútról betérő vendéget. Sok Pécsre igyekvő a közeli letérőn hagyja el az autópályát, és megy tovább, Pécsvárad érintésével a célja felé. Ha egyszer nem siet valaki nagyon a város felé, érdemes behajtani a faluba, amely a főúttól pár száz méterre kezdődik. Zsákfalu, de számos zsákfalu-jelleg nélkül. Ami viszont sajnos nem orvosolható semmilyen pályázattal, felújítással és fűnyírással, az a folyamatosan csökkenő népesség.
A falu a túrázóknak is remek lehetőség, turistaháza is van, és szép a környék. Bekapcsolódtak a "fesztiválturizmusba" is, érdemes eljönni a Stifolderfesztiválra. Hogy mi a stifolder?.... na, ezt biztosan nem kell megmagyarázni. (Ha mégis kéne.)

Nem indultunk korán, már kilenc óra volt, de a főtér csendes volt. A falut jellemző rendezettségről ez a kép is árulkodik.

Ritkán látni egy faluban ennyi szépen, stílusosan karban tartott régi lakóépületet.
(Erről unokaöcsém nálamnál szakavatottabb feljegyzései.)

Unokaöcsém a blogján folyamatosan kikel a ronda villanyoszlopok ellen.
Teljesen igaz, korábban már többször beszélgettünk erről a "civilizációs markerről":
nyugaton sok helyütt már nincs, nálunk tobzódik.
Szívem szerint visszahoznám a faoszlopokat - azok azért szebbek.




Ennek a derék szerzetesnek a kilétét nem sikerült megfejtenünk.
Sem a jellegzetes tiltó kéztartás, sem a másik kezében tartott liliom és evangéliumos könyv(?),
sem a - vélhetően - ferences habitus nem volt elegendő. Megfejtést várunk e-mailben.

És ma (2016. 04. 27.) megérkezett a várva-várt megfejtés e-mailben Tillmann Pétertől (szerényen nem írta, de vélhetően ő a fekedi polgármester). A legegyszerűbb, ha a vonatkozó részt idemásolom a mailjéből: "Örömmel olvastam a fekedi élményeit és a szobor megfejtése Sz. Antal. Valamikor a falu alatt állt, de a Fekedet Erdősmecskével összekötő út építésekor el kellett vinni az eredeti helyéről, így ide került a Sz. Vendel helyére. A fekediek sokáig úgy említették, hogy a Sz. Antal is telepes mert elfoglalta más házát mint ahogy a történelem során ez velünk sokszor megesett."
Igen, mi is gondoltunk arra, hogy az egyik legnépszerűbb ferences szent lenne, Páduai Szent Antal, de az attribútumai közül csak a liliom van a kezében, és feltűnő, hogy a többi - a gyermek Jézus, égő szív, tűz, hal, szamár, monstrancia és ostya - nincs. (Itthon a gyermek Jézus a karjában a leggyakoribb ábrázolat.)
Köszönöm Tillmann Péter kiegészítését, különösen, hogy a helyiek ironikus reflexióját is tartalmazza a szoboráthelyezés tényére.

A falu a temető felől

Egyszerű, de stílusos kálvária, amelyet itt-ott már elért a temető.

A jobb lator lábai

A jobb lator arca

Mária szobra itt is későbbi pótlás, de a feszület nagyon szép, és jó állapotban is van.

Talán nem ezt a dolgot kellene feltétlenül megemlíteni, de szerintem az itteniek gondosságára és figyelmére jó példa,
hogy a nemrég épült ravatalozó hátsó részében nyilvános wc is van (ami temetésekkor - remélem - üzemel is).

És hát, a nádasdi temetőn edzett szemnek ismerős sírkövek.... remek példányok.

Nagyapánk - az eredeti, de tönkrement helyett később állított - sírkövével megegyező típus.

A falu tele van másfajta kövekkel is. Ezen a blogon elolvasható, hogy mifélékkel. Remek ötlet, hogy ide kerültek.
Nekem tetszik az ilyesmi.

Van, amelyik még ki is van világítva!


Visszafordulunk, és a temetőn keresztül elhagyjuk a falut.


Az "északi keresztkör" első állomása a Pest kereszt, mely egy beteg, 
és gyakran erre Bonyhádra utazó fiatalember és felesége emlékét őrzi.

Beértünk az erdőbe, még visszatekintünk a távoli Zengőre. Egy ideig nem fogjuk látni.

Favágók jártak erre, és hát az útjelző fa is bekerült a "szórásba",
de legalább így továbbra is betölti ezt a funkciót.

Az "ismeretlen vadász" emlékezetét őrzi ez az elhagyott sátor egy erdei etetőhely közelében a Karasica felett.

A vitéz Harsányi János és felesége állította kereszt

No, ennek a kis épületnek az egykori funkcióját sem tudtuk megállapítani.
Valami rendezett, hosszan betonozott, kiszélesedő völgyben, annak jobb partján áll. (Veresvölgyi-patak)

Tönkrement kalyiba egy rét szélén, a kép jobb szélén a Veresvölgyi-patak csillog.

A kalyibás kisebb réttől valamivel odébb egy hatalmas nagy, szép rét, a Botori-rét.
A képen csak egy kis része látszik.

A Stiller kereszt.
Sajnos megint csak egy tragédia: egy munka közben megsérülő,
és a bonyhádi kórházból a szülei által szekéren hazahozott fiatal fiú
itt halt meg a 20. század elején.


A távolban a Zengő.

A Schmidt kereszt, melyről több történet is kering
(ezért egyik sem került rá az ismertető táblácskára).
És ha már Schmidt, akkor gondoltam, legyen egy olyan kép,
amelyen a fotós is szerepel, mint akinek szintén vannak Schmidt ősei (de nem itteniek).


A falu közelségét jelezte az, hogy egy jellegzetes hohlba értünk, és elindultunk meredeken lefelé.

A hohlban feltűntek a mindenhonnan ismerős lyukpincék is.

A faluba beérve nagy melléképületekkel rendelkező házakkal találkoztunk (két képen - ezen és a következőn)
és a gazdasági épületeken - a Nádasdon szokatlan megoldású - szellőzőnyílásokat vettük észre.


Egy olyan faluban, ahol olyan sors jutott a házaknak és gazdáiknak, amilyen, indokolt ez a felirat.


Nagyméretű betlehem a templom bejárata mellett, rajta németül idézet Lukács evangéliumából.
(Később, hasonlót majd Véménden is látunk a templom előtti téren.)

A fekedi templom, amely igen szépen karbantartott
(nem túl rég újították fel kívül-belül), a Szentháromság titulust viseli.

A főtéri feszület szemben a templom bejáratával.
Balra hátul a tolólappal ellátott Unimog munkára vár. Ezen a télen még nem adódott neki.

Egyszerű, "korábbi stílusú" első és második világháborús emlékmű a templom előtti téren.


A szépen karban tartott templom tornya, melynek órája negyedóránként üti a pontos időt.

Habsburg Ottó, Feked díszpolgára, aki maga is járt a faluban, ezzel a szoborral van megidézve.
Egyébként Magyarország első Habsburg Ottó szobra az itteni. (Unokaöcsém így tudta, de ebben a tudósításban más hangzik el, jelesül, hogy a második.)

A kultikus kis tó szigettel, és az oda átvezető híddal - ez sem hiányzik a faluképből.

A hatalmas kéz Feked határában nekünk most a véméndi irányt jelzi, arrafelé megyünk tovább.

Véméndre autóztunk át zárásként. Ott is a régi vásártérig mentünk,
az mellett parkoltunk le, az autóink őrzését Szent Vendelre bíztuk,
amíg mi elgyaloglunk az innen kilométerekre lévő kis elpusztult faluig,
pontosabban annak temetőjéig.


Dömörkapu, no, nem a pécsi, hanem a Véménd környéki teljesen elpusztult falu maradványai: a temető.
Néhány éve áldozatos munkával véméndi asszonyok (kik mások?) kitisztították a területet, majd a köveket átfestették,
ezzel konzerválták, és ahol lehetett, a szöveg, a nevek, adatok egy részét is láthatóvá tették.
A falu élő története a 20. század negyvenes évei második felében ért véget,
amikor az amúgy is nagyon kicsi falu javát kitelepítették. A maradék, értve az üzenetből, elköltözött. 
A sorsára hagyott temető pár éve "feltámadt", újra szolgálja a dömörkapui németek és magyarok emlékezetét.

A temető a hegyoldalban egy erdőben van, ahogy ez például Kisújbányától kezdve, több más falu esetében is megfigyelhető,
a különbség csak az, hogy itt nincs már falu. 

Igyekeztünk törvény(?)tisztelők lenni, nem mentünk rá a magánútra még gyalog sem visszafelé.

És akkor a végén jöjjön az idei út "emlékjellege".
Hazaérve megittam a néhány éve elhunyt nagybátyám utolsó - aranyérmes - borának karácsonyi maradékát.
Íme a bizonyíték, az üres üveg:


Majd, tényleg legvégül, az az emlék az idei évből, ami nekem leginkább megmarad: 
Feri sógorának és barátjának, azaz apámnak a halála. 
Legyen, így utólag, ez a sok keresztet tartalmazó mai út az ő emlékének dedikálva:
+ B. József (1936-2015)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.